Nem tudom, elgondolkozott-e már valaki a következő felvetésen:
Amikor egy épület élettartalma végéhez közeledik, el kell gondolkozni azon, hogy mit tegyünk. Mert bizony magánkézben lévő háznál csakis az újabb önerő megszerzése után lehetséges az épületet újjáépíteni.
Ez még egyszerű kérdés, illetve a megoldás módja is magántulajdonban lévő házaknál (ha fájó is), de mi a kérdés magán -és önkormányzati tulajdonú társasházak esetében?
Ugye az ember megveszi álmai lakását egy társasházban, panelházban, és használja azt. De mi van akkor, amikor eljön annak az ideje, hogy az adott épület élettartalma lejárt, felújítani nem lehet. Le kell bontani.
Az bizonyos, hogy ha magántulajdonról van szó, a tulajdonosoknak kellene újrafinanszírozniuk az újjáépítést. De felmerülnek kérdések:
Hogy mennyire sürgető kérdések ezek, semmi sem bizonyítja jobban, hogy 772 167 darab panellakás épült Magyarországon, ennek közel harmada Budapesten (257 389 darab).
Ennek a mennyiségnek kétharmada 1970 és 1990 között épült (579 125 darab), és egy panelház várható maximális élettartalma (szerkezettől függően) 80-100 év.
A lakások fele (386 083 darab) 50-60 négyzetméteresek, és 1980-tól 2001-ig 46%-ról (355 197 darab) 94%-ra (725 837 darab) nőtt a magántulajdonú lakások száma.
Ha szétnézünk az Interneten, akkor láthatjuk, hogy az átlag négyzetméter ár körülbelül 179 255 forint (mintanagyság 20 darab, ennek kétharmada vidéki panellakás), és az átlag területük 52,28 négyzetméter.
Ha figyelembe vesszük a következő adatokat, akkor láthatjuk, illetve kiszámolhatjuk, hogy 2050 és 2090 között közel, mai értéken számolva közel 6-7 ezer milliárd forint értékű ingatlant kell újrafinanszirozni!
Ha egy kis jövőérték számítást is végzünk (3 százalékos átlag inflációt feltételezve), ez a szám eléri a
43 917 523 594 339 forintot,
az 159 700 085 798 eurót (275 forintos árfolyam).
Ha valós problémának tekintjük a fenti felvetést, akkor igencsak el kell gondolkoznia Mindenkinek, hogy mikor álljunk neki félre tenni pénzt.
Akkora összegről van szó, hogy ha most minden tulajdonos 170 000 forintot berakna, 10%-os tiszta kamatozású lekötött bankbetétbe, akkor az fedezné ennek jövőbeli költségét.
131 milliárd forintot elég lenne most félre tenni 10% kamatozású lekötésben, hogy 61 év ne okozzon káoszt a probléma.
Hogy ez kinek a feladata, kinek kell, vagy egyáltalán kell-e felelősséget vállalnia, az majd kiderül...
Hajrá!
A számolások alapja a KSH adatbankja. Az egyes viszonyítások, feltételezések miatt előfordulhat, hogy a megkapott összegtől nagyobb arányban fel- vagy lefelé elmozdul a valóság.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
