Dányi Ágnesnek és Bakos Áronnak (a Népszabadság munkatársainak) lehetőségük volt elmenni egy légiforgalmi irányítási tréningre, amit Budapesten tartott a HungaroControl Zrt. Az erről készült élménybeszámoló következzék:

Az 1992-ben, a légifolyosó-rendszert felváltó útvonalak radaron kirajzolódó képe a laikus szemlélőt leginkább „Burda-szabásmintára" emlékezteti. Ezek mentén Európában naponta 50 ezer repülés történik irányítói közvetítéssel, amiből csak a londoni Heathrow repülőtér 2500 mozgást bonyolít.

"Van, hogy egy nap kétezernél is több géppel foglalkoznak a magyar irányítók"

Az alábbi érdekes projektet a BMF-KITT oldalán (kitt.bmf.hu) találtam, érdekes olvasmány, és ezúton gratulál a Szimuláció blog lelkes BMF-es hallgatója a sikeres kísérlethez!

A BKV Zrt. a BMF-KITT szakmai partnere, és a szakmai egyeztetések során felmerült a kötöttpályás közúti jármûveken történõ automatikus utasszámlálás iránti igény. Egy olyan rendszer, mely ezt a feladatot viszonylag nagy pontossággal meg tudja oldani, több terület felé szolgáltathat információt. Ilyen lehet például a statikus illetve dinamikus menetrendtervezés, vagy egy zárt elektronikus jegyrendszernek az a modulja, mely a tényleges utasszámokat az érvényesített menetjegyekkel vagy bérletekkel összeveti.

Fejlettebb jegyrendszerrel rendelkező városi közlekedési társaságok utóbbi rendszerekkel az illetéktelenül utazók számát 5-6% körüli értékre tudják csökkenteni. Ez az érték egyben meg is határozza egy automatikus utasszámláló rendszerrel szemben támasztott pontossági követelményt.

Buszokon a feladat viszonylag könnyen megoldható a légrugó nyomásának mérésével, majd a nyomásból számított össztömegből már becsülhető az utasok száma.

A minap olvastam a Népszabadság 2009.augusztus.1-i, "Hétvége" elnevezésű különszámában Ötvös Zoltán "Négy reaktor, egy szimulátor" cikkét, amely a paksi atomerőműben lévő szimulátorról szól 

Hihehetetlenül jó cikk, úgyhogy egy jó pont a szerzőnek. Már csak azért is, mert még nem is hallottam róla, hogy Pakson ilyen dolgok vannak:D

Hogy miért is kell oda szimulátor?

Egyértelmű, hiszen valós következmények nélkül lehet oktatni az energiát termelő kollégákat, és sok veszély helyzetet is lehet szimulálni, hogy ha esetleg beütne a kraft, akkor már a tapasztalat elvileg már segít elkerülni azt.

„Már egész korán, a környezetemhez képest, felismertem a környezetvédelem fontosságát. Úgy is próbáltam/próbálok élni, hogy mindig figyelek az energiafelhasználásra, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, stb. Ezen a délutánon azonban, mintha nem is én lettem volna. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan lehet minél többet halászni és ezzel a legnagyobb profitra szert tenni.”  - írta egyik hallgatónk „A tenger urai” című üzleti szimulációs játékunk tapasztalatai kapcsán.