„Már egész korán, a környezetemhez képest, felismertem a környezetvédelem fontosságát. Úgy is próbáltam/próbálok élni, hogy mindig figyelek az energiafelhasználásra, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, stb. Ezen a délutánon azonban, mintha nem is én lettem volna. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan lehet minél többet halászni és ezzel a legnagyobb profitra szert tenni.” - írta egyik hallgatónk „A tenger urai” című üzleti szimulációs játékunk tapasztalatai kapcsán.
Mondata remekül sűríti magába az üzleti szimulációs játék előnyeit. Az intellektuális tudás, a még oly megalapozott információ sem késztet arra bennünket, hogy megváltoztassuk viselkedésünket.
Ma megalapozott ismereteink vannak
Miért annyira hatástalan ez a sok-sok valós információ? Miért nem fordul hasznos cselekedetekbe a felgyülemlett tudás? A sokrétegű válaszok közül az én számomra elfogadató az evolúciós nézőpont válasza: évmilliók során arra lettünk kondicionálva, hogy a környezet valós, általunk megtapasztalt változására reagáljunk. A nagy probléma azonban az, hogy ha bizonyos változások bekövetkeznek, akkor már késő, akkor már nem tudunk cselekedni. Ha kihal egy állatfaj, ha megkaptuk a pozitív ráktesztet, ha elfogyott a költségvetés pénze, sokkal korlátozottabb a mozgásterünk!
Meggyőződésem, hogy a szimulációs játékok nagy segítséget jelentenek abban, hogy tapasztalatot szerezzünk (ha nem is valósakat) azokról a változásokról, amelyeket kis időkésleltetéssel a saját bőrünkön fogunk megtapasztalni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
